Megint gyászol a Cink, ma délelőtt stroke-ban meghalt a Churchill utáni kedvenc miniszterelnökünk, a sipítozó szakszervezeteket. életveszélyes békeaktivistákat és gyilkos argentin tábornonokat megtörő, szenvedélyesen kapitalista Margaret Thatcher. 87 éves volt. A popzenészek, balos megmondóemberek és filmesek annyira utálták, hogy hozzá képest még Reagan amerikai elnök is a liblingjük volt. Senki mással nem tették volna meg, hogy csinálnak róla egy amúgy tűrhetetlenül unalmas filmet, amiben kifigurázzák, hogy nagyon öreg és szenilis.

9 éves voltam, amikor miniszterelnök lett, 20, amikor abbahagyta. Úgy félúton lettem a rajongója, mert addigra már láttam több szakszervezeti üdülőt és szakszervezeti vezetőt is, ezért éreztem, hogy aki ezeket a figurákat megfingatja, az csakis az én emberem lehet. Aztán láttam, hogy pöccinti le a kosztümhajtókájáról az egyoldalú atomleszerelésért tüntető szovjetbérenc progresszív baloldalt, akik a szenilis moszkoviták kezére adták volna a világot, amiért meg tudtam volna ölelni. Senki sem tudott olyan klasszul komcsizni, mint ő, még másik bálványom, Ronald Reagan sem!

Advertisement

Mivel a komcsi sajtó hisztérikusan gyalázta, világos volt, hogy csak jó fej lehet, ezért elkezdtem utánaolvasni és -hallgatni, már amennyire akkoriban lehetett. Arra ennyiből is rájöttem, hogy egy szétesett, mélyponton levő Angliából csinált gazdag, prosperáló, menő helyet, és hogy az egyéni kezdeményezés meg a kis állam barátja. Másra se vágytam, mint egyéni kezdeményezésre és a lehető legapróbb magyar államra, így sokadjára is kiderült, hogy egymásnak valók vagyunk.

Amikor 1984-ben Magyarországra jött, abban reménykedtem, hogy egy lézerpillantással lemondásra készteti Kádár Jánost. De ekkor romantikus 14 éves voltam.

Nemcsak rám, az angolul akkor még nem is tudó szovjet birodalmi alattvalóra hatott szerencsére, hanem az utána következő, bármilyen színű brit kormányokra is, így Nagy-Britannia minden hullámzás ellenére azóta is a jólét országa. Ráadásul az a fajta politikus volt, aki nemcsak kormányozni tud, hanem jókat mondani is. Itt van pár idézet, az elsőt az eddigi összes magyar kormány össze stagjának ráégetném a homlokára:

A szocializmusssal az a probléma, hogy a végén úgyis elfogy a mások pénze.

Senki sem emlékezne az irgalmas szamaritánusra, ha csak jószándékú lett volna: pénze is volt.

Advertisement

Befolyásosnak lenni olyan, mint úrinőnek: ha meg kell mondanod másoknak, hogy az vagy, akkor nem is vagy az.

Rendkívül türelmes vagyok, feltéve, hogy a dologk az én szám íze szerint alakulnak.

Vereség? Ennek a szónak nem ismerem a jelentését.

A szocialisták azt kiáltják, hogy "hatalmat a népnek!" és az égnek emelik az ökölbe szorított kezüket. De mindannyian tudjuk, mire gondolnak igazából. Hatalmat az emberek felett, hatalmat az államnak.

Minden idealista békeharcosra, aki a fegyvermentes világért feladná az önvédelmét, jut legalább egy mások jószándékát kihasználó agresszor.